Newcomb & Bukowski féle csoportosító szociometriai módszer

Newcomb & Bukowski féle csoportosító szociometriai módszer

Az eSzocMetben 2024-ben került be a csoportosító-szociometria, és annak leggyakrabban használt módszere, amit Coie, Dodge és Coppottelli dolgozott ki 1982-ben. Ezzel kb. egy időben dolgozta ki Newcomb és Bukowski is a módszerét, amit azóta jobban ajánlanak osztálytermi használatra.
A módszer valószínűségi alapokon működik, az osztályban adott összes szavazatszám alapján képes megállapítani, hogy melyik az a gyerek, aki olyan mennyiségű szavazatot kapott, ami már ’ritka’ (szignifikánsan különbözik a várható átlagos szavazatszámtól).

Ezen a módszeren kívül a kategorizálás hasonlít a Coie és mtsai. által kidolgozottra:
Népszerű – ’ritka’ elfogadottság és átlag alatti elutasítás
Ambivalens – ’ritka’ elutasítás vagy elfogadás és a másik skálán az átlag feletti szavazatszám
Elhanyagolt – ’ritka’ negatív hatóerő
Elutasított – ’ritka’ elutasítottság és átlag alatti elfogadottság
Átlagos – minden a fenti kategóriákba nem bekerülő gyerek

A módszer előnye, hogy a kategóriahatárokat az osztály szavazati hajlandóságához viszonyítja, mindenkit kategorizál és némileg szelektívebb, mint a másik módszer.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jelenleg megfigyelhető átlagos választásszámok mellett, 2-4 gyerek kerül csak egyáltalán be kategóriába. Vagyis a módszer szigorúbb kritériumokkal dolgozik, mint a másik, ez pedig sokszor előny lehet a gyakorlati felhasználásban; kevesebb, de erősebben kiugró tanuló kap besorolást. 
Az ehhez a módszerhez tartozó csoportosító szociogramon a gyerekek elfogadottság és elutasítottság pontszáma látható, olyan módon, hogy az osztály átlaga mindkét értékből levonásra kerül. Így például az origora, a 0;0 pontra, kerülő gyereknek mind az elutasítottsága mind az elfogadottsága pontosan megegyezik az osztály átlagával. 
 
Mindezek mellett itt újra fontos kiemelni, hogy az eSzocMet által kiadott kategóriák, vonatkozzanak azok bullyingra, vagy csoportosításra, semmiképpen sem kezelendőek önmagukban ’diagnosztikus’ kategóriaként. A mutatók szakirodalmilag megalapozottak és a legtöbb esetben jól orientálják a szakember figyelmét, de mindenképpen szükséges a további pszichológiai feltárás!

A módszerrel (kialakulásával, számítási módjaival) kapcsolatban érdeklődők további információt találhatnak ebben a cikkünkben:
https://ap.elte.hu/wp-content/uploads/2023/11/APA_2023_2_3.pdf
Az eredeti publikációban:
https://psycnet.apa.org/record/1984-03796-001
Illetve egy osztályokban használatos szociometriai módszereket összehasonlító cikkben:
https://www.researchgate.net/publication/263554731_Tools_for_the_classroom_An_examination_of_existing_sociometric_methods_for_teacher_use