eSzocMet

Csoportositó szociometria – elméleti alapok

Csoportositó szociometria – elméleti alapok

A csoportosító-szociometria a nemzetközi szakirodalom egyik nagyon fontos módszere, amelynek beemelésével új lehetőség nyílik az osztályok elemzésére. A Mérei-féle szociometria alapvetően a kapcsolatok kölcsönösségére épít, míg ez a módszer a pozitív és negatív szavazatok összevetéséből származó társas kategóriák meghatározásán alapul.

Ehhez összesen két kérdést tesz fel, „Kit kedvelsz a legjobban az osztályból?” illetve „Kit kedvelsz a legkevésbé az osztályból?”. A két kérdésben kapott szavazatokból alakítják ki a Liked most (LM, legjobban kedvelt) és Liked least (LL, legkevésbé kedvelt) szavazatokat, majd ezekből vezeti le az adott gyerek hatóerejét (social impact) és kedveltségét (social preference). Az első a kétféle szavazat összeadásával azt adja meg, hogy hányan veszik észre és viszonyulnak akár negatív, akár pozitív módon érzelmileg az adott gyerekhez, míg a második a kettő különbségével azt mutatja meg, hogy mennyire pozitív az attitűd egy adott gyerek felé. Magas kedveltséget a sok pozitív és kevés negatív szavazat, míg magas hatóerőt az összességében kapott sok szavazat jelenti, legyen ez akár pozitív, akár negatív. 
A szakirodalom ezek alapján összesen öt kategóriát különböztet meg; népszerű (popular) aki sok pozitív és kevés negatív szavazatot kap, visszautasítottnak (rejected) tekinthető, aki sok negatív és kevés pozitív választást tudhat magáénak , elhanyagolt (neglected) aki összességében kevés negatív és pozitív választást kap, ambivalens (ambivalent), aki nagy számú pozitív választás mellett sok negatív választást is kap és átlagos az, aki nem kerül be a fenti kategóriákba. A szakirodalmi összefoglalók alapján a válaszolók nagyjából 55% kerül az átlagos csoportba, 15-15% a népszerű és az elutasított csoportba és mindössze 5-10%-uk az ambivalens és az elhanyagolt kategóriákba. 
Az átlagosok között megkülönböztet a program átlagos és átmeneti kategóriákat. Ez alapvetően elméleti kérdés, az eredeti kategorizálásból kimaradt a válaszolók jelentős része, ezeket jelöljük átmeneti értékkel, ők a sima átlagosoknál közelebb (akár nagyon közel is) állnak ahhoz, hogy valamilyen kategóriába bekerüljenek, de nem érik el azoknak a kritériumait.

Az így kialakuló szociogramon látható, hogy melyik gyerek milyen kategóriába került, illetve, hogy mennyire magas értékeket kapott az egyes skálákon, valamint a táblázatban az is, hogy mennyi szavazatot kapott összesen a kérdésekben.
A grafikon sztenderdizált értékekkel dolgozik, ami azt jelenti, hogy a 0 az átlagos szavazatszámot, az 1 pedig a szavazatok szórását jelenti. Általában az egynél magasabb értékeket kapott gyerekek kerülnek be valamilyen kategóriába, de ez nem minden esetben igaz (pl.: Az elhanyagolt kategóriának az is kritériuma, hogy valaki egyáltalán ne kapjon pozitív szavazatot).
Gyakorlati felhasználásnál két fontos szempontot érdemes figyelembe venni; egyrészt azt, hogy a kategóriák folyamatos változókba mesterséges, matematikai módszerrel kialakított határpontokon nyugszanak és időben változhatnak. Így bár valóban nagyon fontos információkat hordoznak, a kategóriák értelmezése ezeknek a figyelembevételével is kell hogy történjen, vagyis az is lényeges információ, hogy a kategóriába kerülő gyerek mennyire közel vagy távol helyezkedik el az átlagos (minden irányban -1től +1ig terjedő) zónától.
A másik fontos és sokszor felmerülő pont a negatív kérdés felvétele. A szakirodalom szerint a csoportosító-szociometria által javasolt formában feltett negatív kérdés semmilyen rossz következménnyel nem jár, mert nem a kirekesztettségre, hanem a kedveltségi sorra kérdez rá.
Alkalmazása mellett fontos érv, hogy nagyon lényeges új szempontot emel be az elemzésbe, hiszen a többszempontú-szociometriai módszerrel nem lehetett kimutatni, hogy ki az akit az osztály leginkább elutasít (mást jelent, ha valakinek nincsen kölcsönös kapcsolata mint az, ha sokan kevéssé kedvelik).

A csoportosító-szociometria az osztály felmérésében és megismerésében, rejtett dinamikájában nagyon fontos plusz információkkal szolgálhat, melyek kezelése nagy körültekintést igényel, ezért iskolapszichológusi kompetenciának tekinthető, a kategóriák visszajelzése pedig a gyerekek felé semmilyen formában nem ajánlott.